Jelenkortörténeti Tanulmányok

Baráth Katalin: Szórakozik a tömeg

Fülszöveg: „Gyermekeinknek meg nem felelő veszélyes játék a lapdarugás, mely – meglehet, hogy a hidegvérű angolok temperamentumának felelevenítéséhez alkalmas eszköznek bizonyult,de – semmikép sem alkalmas arra, hogy elevenebb és hevesebb vérmérsékletű magyargyermekeink szórakoztatására egészségük és épségük komoly veszélyeztetése nélkülszolgáljon” – aggódott egy budapesti városatya 1900-ban. A föl-föltámadó aggodalom azonban nem állhatta útját sem a „lapdarugás”-nak, sem a Sherlock Holmes-történeteknek, sem a napszemüveg divatjának (amelytől a nők „titokzatossá” váltak,”mint egy hamis ékszerüzlet kirakata”), de még az automobilnak sem, holott az utóbbicsak egy „némileg modern ember szemében” tűnhetett „rokonszenves jármű”-nek. Ekönyv történetei a kezdet évtizedeit idézik föl, amikor a mára hétköznapivá lett újdonságok viharos sebességgel törtek be a mindennapokba (leginkább nyugat felől),hogy helyet találjanak abban az alakuló térben, amit modern tömegkultúrának nevezhetünk. Baráth Katalin történész, PhD. A Szegedi Tudományegyetem Jelenkortörténeti Tanszékének adjunktusa, az MTA-SZTE-ELTE Globalizációtörténeti Kutatócsoport munkatársa, valamint prózaíró. Főbb kutatási területei: a történetírás története és elmélete, a modern tömegkultúra „hosszú 20. századának” története, Észak-Bácska társadalomtörténete. Legutóbb megjelent kötetei: A történetírás terhe. A magyar historiográfia rendhagyó története (2021); Aki gróf úr akar lenni (2023); Gőzgépek és pomponlányok (Abszolút Töri-sorozat, 2023).

Bencsik Péter: Reform vagy forradalom?

Fülszöveg: A sztálinista rendszertől való fokozatos eltávolodás, azaz a desztalinizáció Kelet-Közép-Európa minden államát komoly kihívás elé állította. E folyamat három fázisban zajlott a térségben: elsőként 1953-ban a szovjetek által kezdeményezett „új szakasz” idején, majd a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) XX. kongresszusa hatására 1956 folyamán, végül az SZKP XXII. kongresszusa után 1961-től kezdve. A jelen kötet zömmel a második hullám eseményeit vizsgálja Magyarország és Csehszlovákia esetében, olyan kérdésekre keresve a választ, hogy miért torkolltak a reformok forradalomba Magyarországon, és milyen okokból nem került sor erre északi szomszédunkban. A két országban sok tekintetben hasonló folyamatok zajlottak le: a XX. kongresszus után felülről indított reformok kezdődtek, amelyek elindították vagy megerősítették a társadalmi mozgalmakat. Ezen alulról jövő kezdeményezéseket (diák- vagy értelmiségi mozgalmakat) ugyanakkor a pártvezetés nem nézte jó szemmel, és igyekezett fellépni velük szemben.

Bencsik Péter történész, PhD. A Szegedi Tudományegyetem Jelenkortörténeti Tanszékének habilitált egyetemi docense, illetve az MTA–SZTE–ELTE Globalizációtörténeti Kutatócsoport tudományos főmunkatársa. Főbb kutatási területei: Magyarország és Csehszlovákia története 1945 után, illetve a 20. századi határrezsimek és territorializálódás kérdései Kelet-Közép-Európában. Legújabb kötetei: Csehszlovákia története dokumentumokban (2016); Kelet és Nyugat között. Államhatárok, úti okmányok, határátlépés Magyarországon és Csehszlovákiában, 1945–1989 (2019); Demarkációs vonaltól államhatárig. A határ menti társadalom és konfliktusai az 1920-as években (2022); Border Regimes in Twentieth Century Europe (2022).

Lénárt András: Mozgóképes múlt.

Fülszöveg: A filmek és a kapcsolódó filmpolitikák képesek formálni a múltról alkotott képünket, a történelemről való gondolkodásunkat, valamint egyéni és kollektív történelmi emlékezetünket. E kötet célja, hogy válogatást nyújtson a szerző a film és a történelem kapcsolatára fókuszáló kutatásainak néhány szegmenséből. A bevezető és elméletibb jellegű írások után esettanulmányok vizsgálják a demokráciák és a diktatúrák filmpolitikáját, a film eszközként történő felhasználását a bel- és külpolitikában és a diplomáciában, a filmkészítők alkalmazkodását a fennálló politikai környezethez és a feladatokhoz, valamint adott történelmi események hatását a későbbi korok filmkészítésére. További írások olvashatók a demokratikus átmenetek filmpolitikai változásainak elméleti és gyakorlati kereteiről, konkrét filmek értelmezési lehetőségeiről a történelmi kontextus és az alkotó egyéni életútja függvényében, valamint a társadalmat változó intenzitással foglalkoztató kérdések filmes ábrázolásáról a különböző évtizedekben. Több szövegben is kiemelt hangsúlyt kapnak magyar vonatkozású témák, filmek vagy személyek. Lénárt András történész, hispanista, PhD. A Szegedi Tudományegyetem Hispanisztika Tanszékének habilitált egyetemi docense. Fő kutatási területei a film és a történelem kapcsolata, Spanyolország és Latin-Amerika 20. századi történelme, társadalma és filmtörténete, valamint a hispán világ aktuális kérdései. Két könyv és több mint 150 könyvfejezet, tanulmány és cikk szerzője magyar, spanyol és angol nyelven, három kötet társszerkesztője, a publikációi több mint tíz országban jelentek meg. 2019 és 2023 között a Latin-Amerikai és Karibi Tanulmányok Nemzetközi Szervezetének (FIEALC) elnöki posztját töltötte be, jelenleg a Latin-Amerikai Társadalomtudományi Kutatások Európai Tanácsának (CEISAL) igazgatósági tagja.