Boza József: Életrekelt történelem

A kisember és a nagypolitika
Háború dúlt –  a rettenetes Nagy háború után alig két évtized elmúltával újra harcok dúltak. Már csak az volt a kérdés mikor érkezik a behívó. Nem lehetett kibúvót találni, lehajtott fővel teljesíteni kellett a parancsot. – a statáriális törvények értelmében! Ez minden kisember sorsa. Nem szólhat bele a mindenkori állami „nagypolitikába” és annak döntéseibe. Ám e döntések borzalmas következményeit neki kell ugyanúgy, lehajtott fővel, szótlanul elviselnie – büntetésként az elhibázott állami politikáért. Miközben senkit nem érdekel a tény, hogy a kifogásolt döntésekbe, nem szólhatott bele és a behívónak sem mondhatott ellen. 

Boza Béla édesapja élettörténetét mutatja be a második világháború kitörésétől és az elkövetkező hosszú évtizedeket a szüleivel váltott levelek, segítségével. E levelek kordokumentumok, hisz segítségükkel ismerjük meg egy ember és családja életének egy hosszú szakaszát. A második világháború ismét felforgatta a bácskai kisváros és lakóinak életét. Tehetetlenül kellett sodródni a borzalmak forgatagában, és az ezt követő események sodrásában, melyek sokszor rosszabbak voltak, mint a háború. A kapcsolattartás egyedüli formája csak a levelezés volt. Amennyiben a küldemények eljutottak a címzetthez – mert sokszor még ezt sem engedélyezték. Így kész csoda, hogy e levelek (nem mindegyik) megérkeztek. Hiszen a katonai vezetőség, és a fogolytábor felügyelői is szigorúan cenzúráztak, vagy egyes küldeményeket egyszerűen nem is továbbítottak függetlenül attól, hogy azt küldték, vagy érkezett. 

 Különös történetük van azon „leveleknek” melyeket egyszerűen kidobtak a hadifoglyokat szállító lezárt vagonokból. Így próbáltak hírt adni magukról és sorsukról a bizonytalanságról – mert azt sem tudták merre viszik őket.  Meglepő, de ezeknek „a szélre bízott” üzeneteknek a többsége megérkezett a címzetthez! Rajtuk az orosz fogságba hurcoltak neveivel és egyesek címeivel. Kivételesen bátor emberek voltak azok, akik ezeket továbbították – hisz a haditörvények értelmében ez a cselekedet kémkedésnek számított. 

Elgondolkodtató a könyv utolsó fejezete. A „kárpótlás” folyamatának leírása. De lehet e jóvátenni egyetlen elrabolt percet is valaki életéből? Ám itt az elhurcolt emberek tönkretett éveiről, életeiről szól a történet. Valamint a családjaik életéről, hisz azok élete is megtört. Majd minden keserűségre jött a hivatali papírtologatás a „jóvátétel” folyamatába. Olyan volt, mint a feltépett sebekre a só. Az érintettek reménykedtek a gyors ügyintézésben. de – többsége sajnos ezt már nem érte meg.

Tanulságos történelemkönyv ez a kötet, hisz élő személyek valós történeteit tárja elénk. A levelekben leírt eseményekhez társított emlékek és események, melyeket a résztvevők és hiteles személyek mondtak el olvasmányossá teszik e könyvet. Így kapunk betekintést a történelem borzalmaiba és a szereplők emberi magatartásáról akkor, amikor saját sorsukról nem, vagy csak nagyon kis mértékben dönthetnek. Mindenki számára tanulságos élettörténeteket kapunk kezünkbe.

Korenchy László