Bicskei Gabriella: Barátnőim, Hágár

Bicskei Gabriella verseiben a világ rétegeire bomlik. Mintha hártyánként választaná le egy-egy ember, egy-egy nő életéről ezeket a rétegeket, és emelné a napba, fel a fénybe, hogy átlátszóvá váljon szemünk előtt, hogy át tudjunk látni ezeknek a nőknek az életén. Minden egyes fénybe tartott réteg apró részletességgel mutat be egy kiragadott pillanatot, egy élet szakaszát, egy félben maradt vágyat vagy mozdulatot. Verseiben több hangon énekli meg ugyanazt a világot, több perspektívából mutatja meg az életet. Pont ettől válik ilyen mélyen rétegzetté, ilyen éles tükrévé a női létnek és az egész világnak. A kötet maga egy szimfónia: szólamokban, több hangszerre írva énekli meg azt a sokszínű létet, azt a válogatott keserűséget és nehézséget, amit csak létre tud hozni bennünk az élet.