De jó, de szép, de nagyszerű! Mindjárt kezdődik az Ünnepi Könyvhét! Nem úgy ünnepi, mint az évnyitó ünnepség, ahol ájuldozni kell a napon és fogadás balról, zászlónak tisztelegj! és aztán a tévéből ismert színművész bácsi vörös fejjel üvölti a Szózatot, amin nem illik nevetni, és inni semm illik a dugivízből vigyázzállás közben, hanem úgy ünnepi, hogy lehet, hogy sütni fog a nap, de van napernyő és bubis meg bubimentes víz is a híres íróknak, akik milyen érdekes, hogy néha megszomjaznak és isznak a vízből, ami oda van nekik készítve, a kedves olvasóknak pedig, akik kifáradtak a térre, hogy megtekintsék a híres írókat, szintén szabad inni abból, amit hoztak magukkal vagy vettek itt a téren, és még vigyázzba se kell állniuk, és dedikálást is kapnak a híres íróktól, akik idefáradtak, hogy megtekintsék az olvasókat, és nagyon örülnek nekik, főleg azoknak, akik az ő könyvüket is megveszik és kérnek bele dedikálást.

Szóval ez egy ilyen ünnep, ahol mindenki örül mindenkinek, és ha meg esik az eső, az is direkt jó, mert be lehet állni a könyvsátor ponyvája alá, és találkozni az írókkal, akik szintén beálltak ugyanoda, mert milyen érdekes, hogy ők se akarnak megázni, és akkor ez egy igazi író-olvasó találkozó, ahol lehet egymástól kérdezni, például azt, hogy maga szerint meddig esik még ez a hülye eső, de lehet, hogy a híres író nem így mondja, hogy hülye, hanem úgy, hogy tátombák, mert ő mégiscsak egy híres író és ilyen érdekes szavakat is ismer, és aztán belededikál az olvasó könyvébe, hogy a kedves olvasónak barátsággal, akivel jót beszélgettünk a könyvsátor ponyvája alatt arról, hogy meddig esik még ez a tátombák eső, és akkor ez egy örök emlék marad, amit lehet majd mutogatni az unokáknak.

De ha meg süt a nap, akkor még akár fagyizni is szabad, csak vigyázni kell, hogy rá ne csöpögjön a fagyi a szép új könyv borítójára, amit most vettünk az előbb, és még nem dedikáltattunk bele, mit fog szólni a híres író, ha összefagyizott könyvet viszünk dedikálni, de aztán a kedves olvasó legnagyobb meglepetésére a híres író szélesen elmosolyodik az összefagyizott könyv láttán, de jó, de szép, de nagyszerű! kiált fel, ami egy idézet egy versből, mert az íróknak mindenről idézetek jutnak eszükbe, de jó, de szép, de nagyszerű, hogy fagyizás közben az én könyvemet tetszett nézegetni, az ilyen lefagyizott könyvekbe szeretek a legjobban dedikálni, mosolyog a híres író, és belededikálja, hogy a kedves olvasónak szeretettel, aki összefagyizta a könyvemet az én legnagyobb örömömre.

És az olvasók megdicsérik az írókat, hogy milyen jó volt az előző könyvük is, és alig várják, hogy elolvashassák ezt az újat, az írók pedig megdicsérik az olvasókat, amiért elolvasták az előző könyvüket, és amiért ilyen remek ízlésük van, hogy tetszett nekik, és azért külön is megdicsérik őket, hogy alig várják, hogy ezt az újat is elolvashassák, ami mellesleg még az előzőnél is jobb, mondják az írók leplezetlen büszkeséggel, mert az írók mindig a legújabb könyvükre a legbüszkébbek még akkor is, ha egyáltalán nem jobb, mint az előző, ez is milyen emberi, ámuldoznak a kedves olvasók és elnézően mosolyognak. Mert ez egy ilyen ünnep, ahol mindenki szélesen vagy elnézően mosolyog a másikra, és mindenki meg van dicsérve méltán, az írók amiért írnak, az olvasók pedig amiért olvasnak, ami még az írásnál is eggyel dicséretesebb, mert írni mindenki tud, olvasni viszont nem mindenkinek van türelme.